Beköltözés

2. Beköltözés

Elindultam az ajtó felé és bekopogtam. Az ajtót egy 20 év körüli férfi nyitotta ki.

-        Jó napot! – Köszöntem. - Elena Gilbertet keresem! Itt lakik?- Kérdeztem meg sem várva, hogy Ő is köszönjön.

-        Jó napot!- Köszönt Ő is. – Igen itt lakik, de most nincs itthon!- Válaszolta. – Át adjak neki valamit?

-        Nem köszönöm, akkor majd később visszajövök.

-        Rendben, de nyugodtan tegeződjünk.

-        Oké, akkor visz…, vagyis, Szia. – Köszöntem el.

-        Damon: Szia. – Köszönt Ő is.

Damon szemszög:

Miután becsuktam az ajtót akkor gondolkoztam, hogy meg sem kérdeztem a nevét. Kivettem egy vér tasakot a hűtőből és leültem a nappaliba. Azon gondolkoztam, hogy mit akarhatott az a lány Elenától. Gondolatmenetemet az ajtó nyitódása zavarta meg. Stefan és Elena lépett be rajta.

-        Szia. – Köszöntek egyszerre.

-        Sziasztok. – Köszöntem nekik. – Elena keresett téged valaki!

-        És mit akart? Vagyis ki volt az?- Kérdezte kerek szemekkel.

-        Nem tudom mit akart, mert nem mondta, azt meg elfelejtettem megkérdezni, hogy ki volt az, de azt mondta, hogy majd később visszajön.

-        Oké.

Leila szemszög:

Miután nem találtuk Elenát otthon, úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a Grillbe és megkérdezzük Mattet, hogy nem-e tud, valami helyet ahol aludhatnánk.

-        Szia Matt!- Köszöntünk ismét.

-        Sziasztok!- Köszönt Ő is. – Na, megtaláltad Elenát?- Kérdezte.

-        Nem. Nem volt otthon. – Válaszoltam. – Amúgy nem tudsz, valami helyet ahol aludhatnánk? – Kérdeztem.

-        Nem itt nem szoktak ki adni pár napra. – Válaszolt.

Miközben Stellával arról beszélgettünk, hogy akkor mi legyen észrevettem, hogy egy 25-30 év körüli férfi állandóan minket figyel. Alig halhatóan mondtam Stellának, hogy figyel minket az a férfi, és mikor Stella odanézett elkezdett felénk sétálni.

-        Üdvözöllek titeket!- Köszönt udvariasan. – Elijah Mikaelson vagyok. Véletlenül meghallottam, hogy szállást kerestek pár napra. – Mondta még mindig ugyanolyan udvariassággal.

-        Jó napot! – Köszöntünk szinte egyszerre. – Igen valóban szállást keresünk, tud valami helyet?- Kérdeztem udvariasan.

-        Ahogy elnézem, én vagyok, az idősebb szóval nyugodtan tegeződjünk. – Mondta. – Igen éppenséggel tudok egy helyet.

-        És még ma elmondod vagy várjunk rá holnapig?- Kérdezte Stella viccesen.

-        Igen persze elmondom. Nálam nyugodtan lakhattok, amíg itt vagytok. – Válaszolt Elijah.

-        Köszönjük szépen! – Köszöntem meg segítőkészségét.

Beszálltunk Stella kocsijába. Stella vezetett, Elijah pedig mellette ült és mondta az utat. Útközben elmesélte, hogy 2 testvérével lakik otthon, nagyon szimpatikus volt Elijah. Míg hátul ültem feltűnt, hogy Elijah sokszor ránézett barátnőmre. Mikor megálltunk a lélegzetünk megint elállt a háztól. "Itt mindenki ilyen szép házban lakik?" ez a kérdés kavargott a fejemben.

Elijah segített kipakolni a kocsiból a cuccainkat, majd elkezdtünk befelé sétálni. Elijah még az ajtóban figyelmeztetett, hogy a testvérei nem nagyon szeretik a vendégeket, de ne törődjünk velük. Mikor beléptünk az ajtón egy gyönyörű nappali fogadott minket, a fal fehér színű volt, és fekete- fehér bútorok voltak benne, fehér bőr ülőgarnitúrával.

-        Érezzétek otthon magatokat! – Mondta, majd kiáltott testvéreinek, hogy jöjjenek le.

Elsőnek egy 20- 25 év körüli férfi jött le a lépcsőn és mikor meglátott minket kérdő pillantásokat vetett testvérére. 1 perc-el utána egy hosszú szőke hajú lány sétált le a lépcsőn.

-        Ők itt Leila és Stella! – Mutatott be minket Elijah testvéreinek. – Itt fognak lakni egy darabig.

-        Sziasztok én Rebekah Mikaelson vagyok! – Mutatkozott be a szőke lány.

-        Én pedig Niklaus Mikaelson vagyok! – Mutatkozott be Ő is.

-        Én Stella Jones vagyok, ő pedig – mutatott rám- a legjobb barátnőm Leila Gilbert. – Mondta Stella.

Mikor Stella Kimondta a nevemet Rebekah és Niklaus is kerek szemekkel meredtek rám.

-        Te Elena Gilbert rokona vagy? – Kérdezte Rebekah.

-        Igen, a húga vagyok! – Válaszoltam.

-        Tudtad, hogy a nővéred is itt lakik, náluk is sok vendégszoba van, de én örülök, hogy inkább itt vagytok, legalább nem én vagyok az egyedüli lány a házban. – Hadarta el egy szuszra a lány, az arcán hatalmas vigyorral.

-        Igen tudtam, hogy itt lakik részben miatta jöttem, de nem vagyunk valami jóban, úgyhogy nem szerettem volna ott lakni. – Válaszoltam.

-        Hát akkor pont jó helyen vagytok, mert mi sem vagyunk valami jóban vele. – Mondta Niklaus már egy kicsivel jobb kedvűen.

-        Rebekah kérlek, megmutatnád a lányoknak, hogy hol fognak aludni! – Mondta Elijah húgának.

-        Persze! – Mondta vidáman a szőke lány és már "ráncigált is fel" minket az emeletre.

Fent az emeleten egymás mellett kaptunk szobát, a szobám csodálatos volt.

Én szobám.

Stella szobája.

Elijah és Niklaus felhozták a cuccainkat. Rebekah segített kipakolni Stellának, én viszont csak átöltöztem, mert úgy döntöttem, hogy teszek, még egy próbát hátha a drága Elena otthon van. Mikor lesétáltam a lépcsőn láttam, hogy Elijah és Niklaus a nappaliban beszélgetnek.

-        Én elmentem Elenához. Nemsoká itthon leszek. – Mondtam és elindultam az ajtó felé.

-        Nem azt mondtad, hogy nem vagy jóba a testvéreddel? – Kérdezte Niklaus felvont szemöldökkel.

-        De, de azt is mondtam, hogy részben miatta jöttem. – Válaszoltam olyan "érted" nézéssel. – És egyébként is csak veszekedni megyek. – Mondtam, és mosolyogni kezdtem.

-        Hú! A hugica beolvas – Nevette el magát Niklaus. – Én is mehetek? – Kérdezte boci szemekkel, amin én csak mosolyogtam.

-        Hát, ha akarsz, de akkor te vezetsz. – Vázoltam fel a helyzetet.

-        Rendben. – Válaszolt és elindultunk az autó felé.