4. Fény derül az igazságra

4. Fény derül az igazságra

Leila szemszög:

Mikor hazaértünk mindenki a nappaliban volt és azt várták, hogy mikor érünk haza. Mindenki kérdő pillantásokat vetett rám, gondolom kíváncsiak voltak, hogy mit mondtam. Elmeséltem nekik is, amit Klausnak. Megkértem a lányokat, hogy segítsenek kipakolni. 9 óra körül járhatott, amikor Stella feltette a kérdését.

-        Nem megyünk el a Grillbe inni valamit? – Kérdezte Stella.

-        De, menjünk. – Válaszoltuk mind a ketten.

-        Oké akkor öltözzünk és mehetünk. – Mondta Rebekah, bár eddig is fel voltunk öltözve.

-        Minek? Fel vagyunk öltözve!- Tettem fel a kérdést.

-        De valami dögösebbre gondoltam, hátha összefutunk néhány helyes pasival. – Mondta Rebekah.

10 perc alatt mind a hárman elkészültünk:

Én szerkóm:                                                                     

Stella szerkója:

    

   Rebekah szerkója:                  

Beszálltunk Stella kocsijába, maximumon szólt a zene és így mentünk a Grillbe. Mikor beértünk elég sokan voltak és az összes férfi minket bámult. Odamentünk a pulthoz, kértünk 3 martinit és leültünk az egyik asztalhoz. Nagyon jól szórakoztunk az este folyamán és nagyon jó barátok lettünk így hárman. Rebekah nagyon jó fej csaj és tud bulizni, ami nálam előnyt jelent. Már nagyon éhes voltam ugyanis ezen a napon még egyszer sem táplálkoztam, mivel lehetőségem sem volt, ezért kerestem egy srácot, aki egyedül volt és elhívtam az erdőbe, hogy egy kicsit ehessek. Mikor végeztem megigéztem a srácot és elindultam visszafelé. Pechemre épp telihold volt és egy vérfarkas megharapott. Sikerült lelöknöm magamról és el is futott, de már mindegy volt, mert már éreztem a farkas mérget a testemben.

Stella szemszög:

Leila már elég régóta kint volt azzal a sráccal. Már kezdtem aggódni, hogy nagyon elragadta a hév és megölte a srácot. Gondolatmenetemet Rebekah zavarta meg.

-        Nem azzal a sráccal ment ki Leila? – Kérdezte.

Na, most már tényleg nagyon aggódtam.

-        De, jobb lesz, ha kimegyünk utána. – Mondtam, Rebekah egy fejbólintással egyezett bele.

Kimentünk és elkezdtük a szemünkkel keresni Leilát. Meg könnyebbültem mikor megpillantottam az autónknál. Odamentünk mind a ketten.

-        Jól vagy Leila? – Kérdezte Rebekah.

-        Most még igen, de pár óra és már nem leszek. – Válaszolt és akkor pillantottuk meg a kezén a harapást.

Na, itt a vége kénytelen vagyok elmondani az igazat, de most nem ez a legnagyobb probléma. Állítólag a vérfarkas harapás egy vámpír számára végzetes.

-        Azonnal vigyük haza. – Mondta Rebekah meg sem lepődve a harapáson. - Szóval Ő is az, ugye?- Kérdezte felvont szemöldökkel.

-        Ő is?- Értetlenkedtem ezen a kérdésén.

-        Vámpír nem igaz?- Kérdezte. – Te is az vagy?

-        Igen. – Válaszoltam.

-        Tudtam. – Mondta nyugodtan.

-        De te…- Nem tudtam befejezni a mondatom, mert közbevágott.

-        Én is az vagyok, csak nálatok sokkal idősebb. A vámpírok első nemzedékéből vagyok. – Mondta.

-        Szóval egy Ősi vagy. Hallottam róluk, de azt hittem, hogy ők 5 vannak. – Mondtam

-        Igen, de már csak Én, Nick, és Elijah élünk. – Válaszolta. Szóval a fiúk is azok. – Nick egy Hibrid az Ő vére segítségével Leila nem fog belehalni a harapásba.

Mikor megérkeztünk besétáltunk a házba Klaus megitatta a vérével Leilát és el is tűnt a harapás.

Leila szemszög:

-        Köszönöm. – Köszöntem meg Klausnak, hogy meggyógyított.

-        Szívesen, de most akkor meséljétek el ezt az egész dolgot. – Mondta Klaus.

-        Mit a harapást vagy alapjában véve a vámpírságot?- Kérdezte Stella.

-        A vámpírságot, a harapással tisztában vagyok. – Kaptuk a választ.

-        Hát Stella 1914-ben született és Ő már 101 éves, én viszont még csak 3 éve vagyok vámpír. Amikor a szüleim meghaltak akkor változtatott át Stella. – Magyaráztam a három Ősinek.

-        Most már világos. – Mondták egyszerre. – És Elena tud róla? – Kérdezte Klaus.

-        Még csak az hiányzik. – Válaszoltam. – És veletek mi a helyzet? – Kérdeztem.

-        Amikor az autóban a Salvatore ház felé tartottunk és te megkérdezted, hogy jóban- e vagyok a fiúkkal, nem voltam teljesen őszinte pont ez miatt.

-        Hogy érted? – Kérdeztem.

-        Úgy, hogy igen jóban voltam Stefannal még 1920-ban…- Nem tudta folytatni, mert húga közbevágott.

-        Mi pedig Stefannal szerelmesek voltunk csak, hogy mindenki tisztában legyen vele. – Mondta Rebekah, majd bátyjára pillantott, hogy folytassa.

-        Aztán menekülnünk kellett az apánk elől ezért kitöröltem Stefan emlékezetéből, hogy mi valaha is ismertük egymást. – Mondta Klaus.

-        Hát igen nagyon köszönöm bátyám. –Mondta Rebekah. Látszott rajta, hogy még mindig érez valamit a fiú iránt.

-        Nagyon szívesen húgocskám a saját érdekünkben tettem. – Válaszolt Klaus húgának.

-        És ez a Hibrid dolog ez mi? – Kérdeztem.

-        Az, hogy az apám vérfarka volt, és utána változtam vámpírrá hála anyánknak, és azért nem örültem az elején, hogy itt van Elena húga, mert az ő vérének köszönhető, hogy tudok hibrideket teremteni. A nővéred pedig azért nem volt a szüleid temetésén, mert annyira félt tőlem, hogy nem mert kimenni a házból. Sajnálom. – Kért bocsánatot mondata végén.

-        Ugyan ez nem a te hibád, ha annyira el akart volna jönni így is eljött volna, de nem akart. – Válaszoltam. – Szóval akkor te félig vámpír, félig vérfarkas vagy? – Kérdeztem.

-        Igen ez a helyzet. – Mondta Klaus.

-        És akkor Stefan és Damon is vámpírok. – Állapította meg Stella.

-        Igen. – Válaszolt a három Ősi egyszerre.

3. Találkozás

3. Találkozás

Leila szemszög:

Útközben sokat beszélgettem Klaus-al – azt mondta nyugodtan hívjam így- Ő is nagyon szimpatikus csakúgy, mint a másik 2 testvére.

Klaus szemszög:

Először nem örültem, hogy Elijah idehozta Elena húgát, de aztán az úton miközben a Salvatore ház felé tartottunk beszélgettünk és nagyon megkedveltem, aranyos lány egyáltalán nem olyan, mint a nővére.

-        És amúgy a Salvatore fiúkkal sem vagy jóban? – Kérdezte tőlem.

Mikor feltette a kérdést akkor kezdtem el gondolkodni, hogy most mondjam azt, hogy: az 1920-as években, jóban voltunk, de aztán menekülnünk kellett az apánk elől ezért kitöröltem az emlékezetéből, hogy mi valaha is ismertük egymást, nemrég pedig még a barátnőjének a vérét csapoltam le, hogy tudjak hibrideket teremteni. Ja és amúgy félig vámpír félig vérfarkas vagyok.

-        Hahó! -  Lengette meg kezét előttem.

-        Ja, bocsi elgondolkoztam. Régen jóban voltam a fiatalabbikkal. – Adtam egy egyszerű magyarázatot.

Az út további része csendben telt. Ő az ablakon nézegetett kifelé, én pedig az utat figyeltem.

Leila szemszög:

Mikor Klaus megállt a Slvatore ház előtt kiszálltunk az autóból és elindultunk az ajtó felé. Bekopogtam az ajtón és pont Elena nyitotta ki. Meglepődötten pillantott rám.

-        Szia drága nővérkém! – Köszöntem neki gúnyosan.

-        Leila te, hogy kerülsz ide? – Kérdezte, nagyra nyílt szemekkel, majd rá pillantott Klausra. – És ő mit keres itt?

-        Szerinted, hogy kerülök ide nekem nincs jogom otthagyni Washingtont csak neked? – Kérdeztem felvont szemöldökkel. – Neki pedig neve is van Klaus, és ő hozott el.

-        De. – Válaszolt. – De mért pont vele kellett összebarátkoznod? – Kérdezte. Nem értettem mi baja van Klaussal bár nem is érdekelt annyira, de biztos megint valami Elena dráma, ami miatt utálja őt.

-        Hát képzeld nem csak összebarátkoztunk, hanem ott is lakok náluk. – Válaszoltam teljes nyugalommal. – És amiért valójában jöttem azt idekint mondjam el vagy be is mehetnénk? – Szívesen besétáltam volna, de amíg nem hívnak be, addig ugyebár nem mehetek be.

-        Gyere be nyugodtan. – Mondta mikor rám nézett. – Te viszont ide be nem teszed a lábad. – Mondta miközben Klaust nézte.

-        Hát, ahogy szeretnéd. – Mondta Klaus és rám nézett. – Kint megvárlak.

-        Oké. Nem fog sokáig tartani. – Válaszoltam Klausnak és szem forgatva nővéremre néztem.

-        Szóval, miért jöttél? – Kérdezte Elena.

-        Azért, hogy elmondjam egy utolsó aljas dög vagy, hogy még a saját szüleid temetésére sem jöttél el, azt még megértem, hogy engem mért nem jöttél be meglátogatni a korházba, de legalább anyáék miatt eljöhettél volna. – Olvastam be nővéremnek.

-        Úristen anyáék meghaltak? – Kérdezte azt játszva, hogy ő nem is tudott róla.

-        Jaj ne csinálj úgy mintha nem tudnád, az orvosom mondta, hogy felhívtak téged és te azt mondtad, hogy most nem tudsz hazajönni. Mindig te voltál a tökéletes gyerek, de anyáék temetésére mégsem voltál képes eljönni. Szükségem lett volna rád és még csak el sem toltad a képedet, a legjobb barátnőm volt ott mellettem, amikor neked kellett volna. Sokkal jobban érzem őt testvéremnek, mint téged. – Folytattam tovább.

Elena megszólani sem tudott, én csak megforgattam a szemem és elindultam az ajtó felé. Ekkor pillantottam meg két férfit, akik most értek ide, biztos a kiabálásom vonzotta ide őket. Az egyikük az volt, aki délután ajtót nyitott nekem, a másikat nem ismertem.

-        Helló! – Köszöntek egyszerre.

-        Sziasztok! – Köszöntem vissza idegesen és kiléptem a házból.

Mikor kiléptem az ajtón Klaus már az autóban ült arra várva, hogy induljunk.

Klaus szemszög:

Miután Elena azt mondta, hogy nem mehetek be nem tehettem mást, mint kint maradok. Persze nem bírtam ki, hogy ne hallgassak bele a veszekedésbe. Leila nagyon belevaló lány, amiket mondott a kis szent Elenának. Elena köpni, nyelni nem tudott egy kicsit vicces volt, ó ugyan kit álltatok nagyon vicces volt, hogy végre valaki így lehordta a drága Elenát. Csak azt sajnálom, hogy most nem mondhatom Leilának, hogy szép volt, mert akkor jönnének a kérdések, hogy hogyan hallottam meg.

-        Na ezt jó volt kiadni magamból. – Mondta Leila nagy mosollyal az arcán.

-        Elmeséled, hogy miket mondtál? – Kérdeztem mintha semmit sem tudnék.

Leila egész úton mesélte, hogy miket mondott, és, hogy Elena milyen képet vágott. Nagyon büszke volt magára.

Elena szemszög:

Mikor Leila elmondott mindent nem tudtam mit mondani, igaza volt. Nem mentem el a szüleim temetésére.

-        Ez meg mi volt?- Kérdezte Stefan- És amúgy ki volt?

-        A húgom és nagyon haragszik rám, és meg is van rá az oka. – Válaszoltam

-        Ó csini hugi. – Mondta Damon széles vigyorral az arcán.

-        Damon! – Förmedtem rá.

-        Mi van?- Kérdezte teljes nyugalommal, de a vigyor még mindig az arcán volt.

-        Ő a húgom és most mondom, hogy csúnyán összevesztünk. Lehetnél kicsit együtt érzőbb.

-        Elena ez nem a te hibád. – Próbált vigasztalni Stefan, de nem járt nagy sikerrel.

-        De, ha nem félnénk annyira Klaustól, akkor elmehettem volna. – Mondtam könnyeimmel küszködve.

Beköltözés

2. Beköltözés

Elindultam az ajtó felé és bekopogtam. Az ajtót egy 20 év körüli férfi nyitotta ki.

-        Jó napot! – Köszöntem. - Elena Gilbertet keresem! Itt lakik?- Kérdeztem meg sem várva, hogy Ő is köszönjön.

-        Jó napot!- Köszönt Ő is. – Igen itt lakik, de most nincs itthon!- Válaszolta. – Át adjak neki valamit?

-        Nem köszönöm, akkor majd később visszajövök.

-        Rendben, de nyugodtan tegeződjünk.

-        Oké, akkor visz…, vagyis, Szia. – Köszöntem el.

-        Damon: Szia. – Köszönt Ő is.

Damon szemszög:

Miután becsuktam az ajtót akkor gondolkoztam, hogy meg sem kérdeztem a nevét. Kivettem egy vér tasakot a hűtőből és leültem a nappaliba. Azon gondolkoztam, hogy mit akarhatott az a lány Elenától. Gondolatmenetemet az ajtó nyitódása zavarta meg. Stefan és Elena lépett be rajta.

-        Szia. – Köszöntek egyszerre.

-        Sziasztok. – Köszöntem nekik. – Elena keresett téged valaki!

-        És mit akart? Vagyis ki volt az?- Kérdezte kerek szemekkel.

-        Nem tudom mit akart, mert nem mondta, azt meg elfelejtettem megkérdezni, hogy ki volt az, de azt mondta, hogy majd később visszajön.

-        Oké.

Leila szemszög:

Miután nem találtuk Elenát otthon, úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a Grillbe és megkérdezzük Mattet, hogy nem-e tud, valami helyet ahol aludhatnánk.

-        Szia Matt!- Köszöntünk ismét.

-        Sziasztok!- Köszönt Ő is. – Na, megtaláltad Elenát?- Kérdezte.

-        Nem. Nem volt otthon. – Válaszoltam. – Amúgy nem tudsz, valami helyet ahol aludhatnánk? – Kérdeztem.

-        Nem itt nem szoktak ki adni pár napra. – Válaszolt.

Miközben Stellával arról beszélgettünk, hogy akkor mi legyen észrevettem, hogy egy 25-30 év körüli férfi állandóan minket figyel. Alig halhatóan mondtam Stellának, hogy figyel minket az a férfi, és mikor Stella odanézett elkezdett felénk sétálni.

-        Üdvözöllek titeket!- Köszönt udvariasan. – Elijah Mikaelson vagyok. Véletlenül meghallottam, hogy szállást kerestek pár napra. – Mondta még mindig ugyanolyan udvariassággal.

-        Jó napot! – Köszöntünk szinte egyszerre. – Igen valóban szállást keresünk, tud valami helyet?- Kérdeztem udvariasan.

-        Ahogy elnézem, én vagyok, az idősebb szóval nyugodtan tegeződjünk. – Mondta. – Igen éppenséggel tudok egy helyet.

-        És még ma elmondod vagy várjunk rá holnapig?- Kérdezte Stella viccesen.

-        Igen persze elmondom. Nálam nyugodtan lakhattok, amíg itt vagytok. – Válaszolt Elijah.

-        Köszönjük szépen! – Köszöntem meg segítőkészségét.

Beszálltunk Stella kocsijába. Stella vezetett, Elijah pedig mellette ült és mondta az utat. Útközben elmesélte, hogy 2 testvérével lakik otthon, nagyon szimpatikus volt Elijah. Míg hátul ültem feltűnt, hogy Elijah sokszor ránézett barátnőmre. Mikor megálltunk a lélegzetünk megint elállt a háztól. "Itt mindenki ilyen szép házban lakik?" ez a kérdés kavargott a fejemben.

Elijah segített kipakolni a kocsiból a cuccainkat, majd elkezdtünk befelé sétálni. Elijah még az ajtóban figyelmeztetett, hogy a testvérei nem nagyon szeretik a vendégeket, de ne törődjünk velük. Mikor beléptünk az ajtón egy gyönyörű nappali fogadott minket, a fal fehér színű volt, és fekete- fehér bútorok voltak benne, fehér bőr ülőgarnitúrával.

-        Érezzétek otthon magatokat! – Mondta, majd kiáltott testvéreinek, hogy jöjjenek le.

Elsőnek egy 20- 25 év körüli férfi jött le a lépcsőn és mikor meglátott minket kérdő pillantásokat vetett testvérére. 1 perc-el utána egy hosszú szőke hajú lány sétált le a lépcsőn.

-        Ők itt Leila és Stella! – Mutatott be minket Elijah testvéreinek. – Itt fognak lakni egy darabig.

-        Sziasztok én Rebekah Mikaelson vagyok! – Mutatkozott be a szőke lány.

-        Én pedig Niklaus Mikaelson vagyok! – Mutatkozott be Ő is.

-        Én Stella Jones vagyok, ő pedig – mutatott rám- a legjobb barátnőm Leila Gilbert. – Mondta Stella.

Mikor Stella Kimondta a nevemet Rebekah és Niklaus is kerek szemekkel meredtek rám.

-        Te Elena Gilbert rokona vagy? – Kérdezte Rebekah.

-        Igen, a húga vagyok! – Válaszoltam.

-        Tudtad, hogy a nővéred is itt lakik, náluk is sok vendégszoba van, de én örülök, hogy inkább itt vagytok, legalább nem én vagyok az egyedüli lány a házban. – Hadarta el egy szuszra a lány, az arcán hatalmas vigyorral.

-        Igen tudtam, hogy itt lakik részben miatta jöttem, de nem vagyunk valami jóban, úgyhogy nem szerettem volna ott lakni. – Válaszoltam.

-        Hát akkor pont jó helyen vagytok, mert mi sem vagyunk valami jóban vele. – Mondta Niklaus már egy kicsivel jobb kedvűen.

-        Rebekah kérlek, megmutatnád a lányoknak, hogy hol fognak aludni! – Mondta Elijah húgának.

-        Persze! – Mondta vidáman a szőke lány és már "ráncigált is fel" minket az emeletre.

Fent az emeleten egymás mellett kaptunk szobát, a szobám csodálatos volt.

Én szobám.

Stella szobája.

Elijah és Niklaus felhozták a cuccainkat. Rebekah segített kipakolni Stellának, én viszont csak átöltöztem, mert úgy döntöttem, hogy teszek, még egy próbát hátha a drága Elena otthon van. Mikor lesétáltam a lépcsőn láttam, hogy Elijah és Niklaus a nappaliban beszélgetnek.

-        Én elmentem Elenához. Nemsoká itthon leszek. – Mondtam és elindultam az ajtó felé.

-        Nem azt mondtad, hogy nem vagy jóba a testvéreddel? – Kérdezte Niklaus felvont szemöldökkel.

-        De, de azt is mondtam, hogy részben miatta jöttem. – Válaszoltam olyan "érted" nézéssel. – És egyébként is csak veszekedni megyek. – Mondtam, és mosolyogni kezdtem.

-        Hú! A hugica beolvas – Nevette el magát Niklaus. – Én is mehetek? – Kérdezte boci szemekkel, amin én csak mosolyogtam.

-        Hát, ha akarsz, de akkor te vezetsz. – Vázoltam fel a helyzetet.

-        Rendben. – Válaszolt és elindultunk az autó felé.

Szerplők

Név: Leila Gilbert

Születési hely, idő: 1996. április 7. , Washington

Kor: 16 évesen változott át (19 éves)

Vámpír

Tudni kell róla: Szeret bulizni, Ami a szívén az a száján. Elena Gilbert testvére. Nincs jó viszonyban testvérével, de erről nem ő tehet. Akiket megkedvel, azokban teljes mértékben megbízik. 

Név: Stella Jones

Születési hely, idő: 1914. május 4. , Mystic Falls

Kor : 20 évesen változott át (101 éves)

Vámpír

Tudni kell róla: Kedves, megértő. Úgy szereti Leilát mintha a sáját testvére lenne.

Név: Elena Gilbert

Születési hely, idő: 1995. január 4. , Washington

Kor: 20

Hasonmás

Tudni kell róla: Önző. Leila nővére. Mindig csak magára gondol, kihasználja a Salvatore testvéreket ugyan úgy, mint az elődje.

 Név: Damon Salvatore

 Születési hely, idő : 1840. október 5. , Mystic Falls

 Kor: 24 évesen változott át (175 éves)

  Vámpír

 Tudni kell róla: Önzőnek mutatja magát, de valójában nem az. Azt hiszi szerelmes Elenába, de hamar rájön, hogy mégsem. 

Név: Stefan Salvatore

Születési hely, idő : 1844. július 5. , Mystic Falls

Kor : 20 évesen változott át (171 éves)

Vámpír 

Tudni kell róla : Damon kisöccse. Kedves és megértő. Ugyanúgy érez Elena iránt mint bátyja, de ő is rájön, hogy az érzései nem igaziak.

  

   

  

 Név : Katerina Petrova

Születési hely, idő : 1475. február 15. , Bulgária

Kor : 19 évesen változott át (540 éves)

Vámpír

Tudni kell róla : Ravasz, önző. Számára csak a saját jólléte és biztonsága fontos. Kihasználja a férfiakat.

 Név : Niklaus Mikaelson

Születési hely, idő : ismeretlen, Mystic Falls

Kor : 25 évesen változott át (1000+)

Hibrid

Tudni kell róla : Kőszivűnek mutatja magát, de valójában nem az. A családja a legfontosabb és bármit megtenne értük. Csak azok előtt nyílik meg akiket megszeret.

  Név : Elijah Mikaelson

Születési hely, idő : ismeretlen, Mystic Falls

Kor : 28 évesen változott át (1000+)

Ősi Vámpír

Tudni kell róla : Klaus legidősebb öccse, aki mindig mindent jól megfontol és átgondol. Nagyon bölcs, a család számára is a legfontosabb.

 Név: Rebekah Mikaelson

Születési hely, idő: ismeretlen, Mystic Falls

Kor : 19 évesen változott át (1000+)

Ősi Vámpír

Tudni kell róla : Klaus egyetlen lánytestvére. Legjobb barátnők lesznek Leilával és Stellával. Számára is a család a legfontosabb. 

 Név: Caroline Forbes

Születési hely, idő: 1995. szeptember 1. , Mystic Falls

Kor: 20 

Vámpír

Tudni kell róla: Kedves mindig vidám. Elenával legjobb barátnők voltak.

 Név: Tyler Lockwoodg

Születési hely, idő : 1995. július 7. , Mystic Falls

Kor : 20

Hibrid

Tudni kell róla : Carolinenal járt egy ideig, de aztán szakítottak.

    Név: Bonnie Benett

Születési hely, idő: 1995. március 4. , Mystic Falls

Kor : 20

Boszorkány

Tudni kell róla : Elena legjobb barátnője. Utálja a vámpírokat. 

    

Név: Matt Donovan

Születési hely, idő: 1995. január 15. , Washington

Kor: 20

Halandó

Tudni kell róla: Elena vele költözött Mystic Fallsba. Szerelmes Carolineba de tudja, hogy nincs esélye a lánynál.

1.Bevezető

Leila szemszög:

A nevem Leila Gilbert, 16 éves vagyok 2012-óta, most 2015-öt írunk. A nővérem Elena Gilbert elköltözött a legjobb barátjával Mystic Fallsba a szüleink miatt, akik állandóan veszekedtek miattam. Igen nem voltam valami jó gyerek már 14 évesen nem fogadtam szót a szüleimnek, hajnalban jártam haza a bulikból, suliba se jártam be mindig. Ez nem csak az én hibám, ha a szüleim kicsit is törődtek volna velem, akkor nem lettem volna ilyen, de Elena fontosabb volt. Mindenki úgy gondolta, hogy Elena a tökéletes gyerek. 2012. május 12.-én a szüleimmel autóbalesetet szenvedtünk. Éppen Mystic Fallsba indultunk Elenát meglátogatni, amikor egy őrült áthajtott a piroson. A szüleim azonnal meghaltak én korházba kerültem. Ekkor jött Stella (Legjobb barátnőm, szinte már a testvérem). Megitatott a vérével, hogy jobban legyek, ő ott volt, amikor a nővéremnek kellett volna ott lennie. Elmesélte, hogy mi ő és, hogy miért gyógyultam meg ilyen hamar és megkértem, hogy változtasson át. A boszorkány ismerősének köszönhetően lett nap gyűrűm, hogy tudjak a napon is sétálni. Elmesélt mindent a vámpírlétről, arról, hogy őt ki változtatta át.

-        Stella készen vagy már?- Kiabáltam fel  "testvéremnek" , mert úgy döntöttem, hogy meglátogatom a nővérem és beolvasok neki.

-        Megyek már!- Szólt vissza és már lent is volt.

-        Na, végre. Indulhatunk?- Kérdeztem felvont szemöldökkel. Válaszként csak egy fejbólintást kaptam.

Beszálltunk Stella kocsijába és meg sem álltunk Mystic Fallsig. Útközben zenét hallgattunk, beszélgettünk és azon gondolkoztam, hogy mit mondjak majd Elenának. Sok minden eszembe jutott néhány elég durva volt, de végül arra jutottam, hogy majd ami abban a pillanatban az eszembe jut.

-        Ha megérkeztünk először menjünk, valahova ahol ihatunk valamit. – Mondtam.

-        Oké – Válaszolt Stella- De te fizetsz.

-        Drága Stella én vagyok a fiatalabb vámpír, de nekem kell téged felvilágosítanom, hogy bárkit megigézhetünk, és nem kell fizetnünk sem érte. Nem mintha nem lenne, annyim amennyibe egy ital kerül. – Világosítottam fel.

Stella csak megrántotta a vállát és lefékezett. Rám nézett egy  " Ez megfelel?"  pillantással. Az épületen ez állt kint nagy betűkkel: Mystic Grill. Kiszálltunk és elindultunk az ajtó felé. Mikor beértünk, bele hallgattam egy kicsit mindenki beszélgetésébe, de nem volt semmi érdekes. Mikor odaértünk a pulthoz megpillantottam Mattet.

-        Szia, Matt!- Köszöntöttem.

-        Szia, Leila!- Köszönt vissza Matt- És benned kit tisztelhetek?- Vetett egy pillantást barátnőmre.

-        Stella Jones!- Válaszolt barátnőm

-        Örülök, hogy találkoztunk. Mit adhatok? – Kérdezte Matt barátságosan.

-        Két pohár wiskey-t jéggel, és elárulhatnád nekem, hogy hol találom Elenát.

-        A Salvatore házban lakik. – Válaszolt és letette az italokat elénk.

Matt elmagyarázta, hogy találunk oda a Salvatore házhoz, amíg mi megittuk a wiskey-t. Elköszöntünk Mattől és már indultunk is a Salvatore ház felé.

Szerencsénkre egyből odataláltunk és mikor megláttuk a házat a lélegzetünk is elállt.