3. Találkozás

3. Találkozás

Leila szemszög:

Útközben sokat beszélgettem Klaus-al – azt mondta nyugodtan hívjam így- Ő is nagyon szimpatikus csakúgy, mint a másik 2 testvére.

Klaus szemszög:

Először nem örültem, hogy Elijah idehozta Elena húgát, de aztán az úton miközben a Salvatore ház felé tartottunk beszélgettünk és nagyon megkedveltem, aranyos lány egyáltalán nem olyan, mint a nővére.

-        És amúgy a Salvatore fiúkkal sem vagy jóban? – Kérdezte tőlem.

Mikor feltette a kérdést akkor kezdtem el gondolkodni, hogy most mondjam azt, hogy: az 1920-as években, jóban voltunk, de aztán menekülnünk kellett az apánk elől ezért kitöröltem az emlékezetéből, hogy mi valaha is ismertük egymást, nemrég pedig még a barátnőjének a vérét csapoltam le, hogy tudjak hibrideket teremteni. Ja és amúgy félig vámpír félig vérfarkas vagyok.

-        Hahó! -  Lengette meg kezét előttem.

-        Ja, bocsi elgondolkoztam. Régen jóban voltam a fiatalabbikkal. – Adtam egy egyszerű magyarázatot.

Az út további része csendben telt. Ő az ablakon nézegetett kifelé, én pedig az utat figyeltem.

Leila szemszög:

Mikor Klaus megállt a Slvatore ház előtt kiszálltunk az autóból és elindultunk az ajtó felé. Bekopogtam az ajtón és pont Elena nyitotta ki. Meglepődötten pillantott rám.

-        Szia drága nővérkém! – Köszöntem neki gúnyosan.

-        Leila te, hogy kerülsz ide? – Kérdezte, nagyra nyílt szemekkel, majd rá pillantott Klausra. – És ő mit keres itt?

-        Szerinted, hogy kerülök ide nekem nincs jogom otthagyni Washingtont csak neked? – Kérdeztem felvont szemöldökkel. – Neki pedig neve is van Klaus, és ő hozott el.

-        De. – Válaszolt. – De mért pont vele kellett összebarátkoznod? – Kérdezte. Nem értettem mi baja van Klaussal bár nem is érdekelt annyira, de biztos megint valami Elena dráma, ami miatt utálja őt.

-        Hát képzeld nem csak összebarátkoztunk, hanem ott is lakok náluk. – Válaszoltam teljes nyugalommal. – És amiért valójában jöttem azt idekint mondjam el vagy be is mehetnénk? – Szívesen besétáltam volna, de amíg nem hívnak be, addig ugyebár nem mehetek be.

-        Gyere be nyugodtan. – Mondta mikor rám nézett. – Te viszont ide be nem teszed a lábad. – Mondta miközben Klaust nézte.

-        Hát, ahogy szeretnéd. – Mondta Klaus és rám nézett. – Kint megvárlak.

-        Oké. Nem fog sokáig tartani. – Válaszoltam Klausnak és szem forgatva nővéremre néztem.

-        Szóval, miért jöttél? – Kérdezte Elena.

-        Azért, hogy elmondjam egy utolsó aljas dög vagy, hogy még a saját szüleid temetésére sem jöttél el, azt még megértem, hogy engem mért nem jöttél be meglátogatni a korházba, de legalább anyáék miatt eljöhettél volna. – Olvastam be nővéremnek.

-        Úristen anyáék meghaltak? – Kérdezte azt játszva, hogy ő nem is tudott róla.

-        Jaj ne csinálj úgy mintha nem tudnád, az orvosom mondta, hogy felhívtak téged és te azt mondtad, hogy most nem tudsz hazajönni. Mindig te voltál a tökéletes gyerek, de anyáék temetésére mégsem voltál képes eljönni. Szükségem lett volna rád és még csak el sem toltad a képedet, a legjobb barátnőm volt ott mellettem, amikor neked kellett volna. Sokkal jobban érzem őt testvéremnek, mint téged. – Folytattam tovább.

Elena megszólani sem tudott, én csak megforgattam a szemem és elindultam az ajtó felé. Ekkor pillantottam meg két férfit, akik most értek ide, biztos a kiabálásom vonzotta ide őket. Az egyikük az volt, aki délután ajtót nyitott nekem, a másikat nem ismertem.

-        Helló! – Köszöntek egyszerre.

-        Sziasztok! – Köszöntem vissza idegesen és kiléptem a házból.

Mikor kiléptem az ajtón Klaus már az autóban ült arra várva, hogy induljunk.

Klaus szemszög:

Miután Elena azt mondta, hogy nem mehetek be nem tehettem mást, mint kint maradok. Persze nem bírtam ki, hogy ne hallgassak bele a veszekedésbe. Leila nagyon belevaló lány, amiket mondott a kis szent Elenának. Elena köpni, nyelni nem tudott egy kicsit vicces volt, ó ugyan kit álltatok nagyon vicces volt, hogy végre valaki így lehordta a drága Elenát. Csak azt sajnálom, hogy most nem mondhatom Leilának, hogy szép volt, mert akkor jönnének a kérdések, hogy hogyan hallottam meg.

-        Na ezt jó volt kiadni magamból. – Mondta Leila nagy mosollyal az arcán.

-        Elmeséled, hogy miket mondtál? – Kérdeztem mintha semmit sem tudnék.

Leila egész úton mesélte, hogy miket mondott, és, hogy Elena milyen képet vágott. Nagyon büszke volt magára.

Elena szemszög:

Mikor Leila elmondott mindent nem tudtam mit mondani, igaza volt. Nem mentem el a szüleim temetésére.

-        Ez meg mi volt?- Kérdezte Stefan- És amúgy ki volt?

-        A húgom és nagyon haragszik rám, és meg is van rá az oka. – Válaszoltam

-        Ó csini hugi. – Mondta Damon széles vigyorral az arcán.

-        Damon! – Förmedtem rá.

-        Mi van?- Kérdezte teljes nyugalommal, de a vigyor még mindig az arcán volt.

-        Ő a húgom és most mondom, hogy csúnyán összevesztünk. Lehetnél kicsit együtt érzőbb.

-        Elena ez nem a te hibád. – Próbált vigasztalni Stefan, de nem járt nagy sikerrel.

-        De, ha nem félnénk annyira Klaustól, akkor elmehettem volna. – Mondtam könnyeimmel küszködve.