4. Fény derül az igazságra

4. Fény derül az igazságra

Leila szemszög:

Mikor hazaértünk mindenki a nappaliban volt és azt várták, hogy mikor érünk haza. Mindenki kérdő pillantásokat vetett rám, gondolom kíváncsiak voltak, hogy mit mondtam. Elmeséltem nekik is, amit Klausnak. Megkértem a lányokat, hogy segítsenek kipakolni. 9 óra körül járhatott, amikor Stella feltette a kérdését.

-        Nem megyünk el a Grillbe inni valamit? – Kérdezte Stella.

-        De, menjünk. – Válaszoltuk mind a ketten.

-        Oké akkor öltözzünk és mehetünk. – Mondta Rebekah, bár eddig is fel voltunk öltözve.

-        Minek? Fel vagyunk öltözve!- Tettem fel a kérdést.

-        De valami dögösebbre gondoltam, hátha összefutunk néhány helyes pasival. – Mondta Rebekah.

10 perc alatt mind a hárman elkészültünk:

Én szerkóm:                                                                     

Stella szerkója:

    

   Rebekah szerkója:                  

Beszálltunk Stella kocsijába, maximumon szólt a zene és így mentünk a Grillbe. Mikor beértünk elég sokan voltak és az összes férfi minket bámult. Odamentünk a pulthoz, kértünk 3 martinit és leültünk az egyik asztalhoz. Nagyon jól szórakoztunk az este folyamán és nagyon jó barátok lettünk így hárman. Rebekah nagyon jó fej csaj és tud bulizni, ami nálam előnyt jelent. Már nagyon éhes voltam ugyanis ezen a napon még egyszer sem táplálkoztam, mivel lehetőségem sem volt, ezért kerestem egy srácot, aki egyedül volt és elhívtam az erdőbe, hogy egy kicsit ehessek. Mikor végeztem megigéztem a srácot és elindultam visszafelé. Pechemre épp telihold volt és egy vérfarkas megharapott. Sikerült lelöknöm magamról és el is futott, de már mindegy volt, mert már éreztem a farkas mérget a testemben.

Stella szemszög:

Leila már elég régóta kint volt azzal a sráccal. Már kezdtem aggódni, hogy nagyon elragadta a hév és megölte a srácot. Gondolatmenetemet Rebekah zavarta meg.

-        Nem azzal a sráccal ment ki Leila? – Kérdezte.

Na, most már tényleg nagyon aggódtam.

-        De, jobb lesz, ha kimegyünk utána. – Mondtam, Rebekah egy fejbólintással egyezett bele.

Kimentünk és elkezdtük a szemünkkel keresni Leilát. Meg könnyebbültem mikor megpillantottam az autónknál. Odamentünk mind a ketten.

-        Jól vagy Leila? – Kérdezte Rebekah.

-        Most még igen, de pár óra és már nem leszek. – Válaszolt és akkor pillantottuk meg a kezén a harapást.

Na, itt a vége kénytelen vagyok elmondani az igazat, de most nem ez a legnagyobb probléma. Állítólag a vérfarkas harapás egy vámpír számára végzetes.

-        Azonnal vigyük haza. – Mondta Rebekah meg sem lepődve a harapáson. - Szóval Ő is az, ugye?- Kérdezte felvont szemöldökkel.

-        Ő is?- Értetlenkedtem ezen a kérdésén.

-        Vámpír nem igaz?- Kérdezte. – Te is az vagy?

-        Igen. – Válaszoltam.

-        Tudtam. – Mondta nyugodtan.

-        De te…- Nem tudtam befejezni a mondatom, mert közbevágott.

-        Én is az vagyok, csak nálatok sokkal idősebb. A vámpírok első nemzedékéből vagyok. – Mondta.

-        Szóval egy Ősi vagy. Hallottam róluk, de azt hittem, hogy ők 5 vannak. – Mondtam

-        Igen, de már csak Én, Nick, és Elijah élünk. – Válaszolta. Szóval a fiúk is azok. – Nick egy Hibrid az Ő vére segítségével Leila nem fog belehalni a harapásba.

Mikor megérkeztünk besétáltunk a házba Klaus megitatta a vérével Leilát és el is tűnt a harapás.

Leila szemszög:

-        Köszönöm. – Köszöntem meg Klausnak, hogy meggyógyított.

-        Szívesen, de most akkor meséljétek el ezt az egész dolgot. – Mondta Klaus.

-        Mit a harapást vagy alapjában véve a vámpírságot?- Kérdezte Stella.

-        A vámpírságot, a harapással tisztában vagyok. – Kaptuk a választ.

-        Hát Stella 1914-ben született és Ő már 101 éves, én viszont még csak 3 éve vagyok vámpír. Amikor a szüleim meghaltak akkor változtatott át Stella. – Magyaráztam a három Ősinek.

-        Most már világos. – Mondták egyszerre. – És Elena tud róla? – Kérdezte Klaus.

-        Még csak az hiányzik. – Válaszoltam. – És veletek mi a helyzet? – Kérdeztem.

-        Amikor az autóban a Salvatore ház felé tartottunk és te megkérdezted, hogy jóban- e vagyok a fiúkkal, nem voltam teljesen őszinte pont ez miatt.

-        Hogy érted? – Kérdeztem.

-        Úgy, hogy igen jóban voltam Stefannal még 1920-ban…- Nem tudta folytatni, mert húga közbevágott.

-        Mi pedig Stefannal szerelmesek voltunk csak, hogy mindenki tisztában legyen vele. – Mondta Rebekah, majd bátyjára pillantott, hogy folytassa.

-        Aztán menekülnünk kellett az apánk elől ezért kitöröltem Stefan emlékezetéből, hogy mi valaha is ismertük egymást. – Mondta Klaus.

-        Hát igen nagyon köszönöm bátyám. –Mondta Rebekah. Látszott rajta, hogy még mindig érez valamit a fiú iránt.

-        Nagyon szívesen húgocskám a saját érdekünkben tettem. – Válaszolt Klaus húgának.

-        És ez a Hibrid dolog ez mi? – Kérdeztem.

-        Az, hogy az apám vérfarka volt, és utána változtam vámpírrá hála anyánknak, és azért nem örültem az elején, hogy itt van Elena húga, mert az ő vérének köszönhető, hogy tudok hibrideket teremteni. A nővéred pedig azért nem volt a szüleid temetésén, mert annyira félt tőlem, hogy nem mert kimenni a házból. Sajnálom. – Kért bocsánatot mondata végén.

-        Ugyan ez nem a te hibád, ha annyira el akart volna jönni így is eljött volna, de nem akart. – Válaszoltam. – Szóval akkor te félig vámpír, félig vérfarkas vagy? – Kérdeztem.

-        Igen ez a helyzet. – Mondta Klaus.

-        És akkor Stefan és Damon is vámpírok. – Állapította meg Stella.

-        Igen. – Válaszolt a három Ősi egyszerre.