4. Fény derül az igazságra
Leila
szemszög:
Mikor hazaértünk mindenki a nappaliban
volt és azt várták, hogy mikor érünk haza. Mindenki kérdő pillantásokat vetett
rám, gondolom kíváncsiak voltak, hogy mit mondtam. Elmeséltem nekik is, amit
Klausnak. Megkértem a lányokat, hogy segítsenek kipakolni. 9 óra körül
járhatott, amikor Stella feltette a kérdését.
-
Nem
megyünk el a Grillbe inni valamit? – Kérdezte Stella.
-
De,
menjünk. – Válaszoltuk mind a ketten.
-
Oké
akkor öltözzünk és mehetünk. – Mondta Rebekah, bár eddig is fel voltunk öltözve.
-
Minek?
Fel vagyunk öltözve!- Tettem fel a kérdést.
-
De
valami dögösebbre gondoltam, hátha összefutunk néhány helyes pasival. – Mondta Rebekah.
10 perc alatt mind a hárman elkészültünk:
Én szerkóm:
Stella szerkója:
Rebekah szerkója:
Beszálltunk Stella kocsijába, maximumon
szólt a zene és így mentünk a Grillbe. Mikor beértünk elég sokan voltak és az
összes férfi minket bámult. Odamentünk a pulthoz, kértünk 3 martinit és
leültünk az egyik asztalhoz. Nagyon jól szórakoztunk az este folyamán és nagyon
jó barátok lettünk így hárman. Rebekah nagyon jó fej csaj és tud bulizni, ami
nálam előnyt jelent. Már nagyon éhes voltam ugyanis ezen a napon még egyszer
sem táplálkoztam, mivel lehetőségem sem volt, ezért kerestem egy srácot, aki
egyedül volt és elhívtam az erdőbe, hogy egy kicsit ehessek. Mikor végeztem
megigéztem a srácot és elindultam visszafelé. Pechemre épp telihold volt és egy
vérfarkas megharapott. Sikerült lelöknöm magamról és el is futott, de már
mindegy volt, mert már éreztem a farkas mérget a testemben.
Stella
szemszög:
Leila már elég régóta kint volt azzal a
sráccal. Már kezdtem aggódni, hogy nagyon elragadta a hév és megölte a srácot.
Gondolatmenetemet Rebekah zavarta meg.
-
Nem
azzal a sráccal ment ki Leila? – Kérdezte.
Na, most már tényleg nagyon aggódtam.
-
De,
jobb lesz, ha kimegyünk utána. – Mondtam, Rebekah egy fejbólintással egyezett bele.
Kimentünk és elkezdtük a szemünkkel
keresni Leilát. Meg könnyebbültem mikor megpillantottam az autónknál.
Odamentünk mind a ketten.
-
Jól
vagy Leila? – Kérdezte Rebekah.
-
Most
még igen, de pár óra és már nem leszek. – Válaszolt és akkor pillantottuk meg a
kezén a harapást.
Na, itt a vége kénytelen vagyok elmondani
az igazat, de most nem ez a legnagyobb probléma. Állítólag a vérfarkas harapás
egy vámpír számára végzetes.
-
Azonnal
vigyük haza. – Mondta Rebekah meg sem lepődve a harapáson. - Szóval Ő is az, ugye?-
Kérdezte felvont szemöldökkel.
-
Ő
is?- Értetlenkedtem ezen a kérdésén.
-
Vámpír
nem igaz?- Kérdezte. – Te is az vagy?
-
Igen.
– Válaszoltam.
-
Tudtam.
– Mondta nyugodtan.
-
De
te…- Nem tudtam befejezni a mondatom, mert közbevágott.
-
Én
is az vagyok, csak nálatok sokkal idősebb. A vámpírok első nemzedékéből vagyok.
– Mondta.
-
Szóval
egy Ősi vagy. Hallottam róluk, de azt hittem, hogy ők 5 vannak. – Mondtam
-
Igen,
de már csak Én, Nick, és Elijah élünk. – Válaszolta. Szóval a fiúk is
azok. – Nick egy Hibrid az Ő vére segítségével Leila nem fog belehalni a
harapásba.
Mikor megérkeztünk besétáltunk a házba
Klaus megitatta a vérével Leilát és el is tűnt a harapás.
Leila
szemszög:
-
Köszönöm.
– Köszöntem meg Klausnak, hogy meggyógyított.
-
Szívesen,
de most akkor meséljétek el ezt az egész dolgot. – Mondta Klaus.
-
Mit
a harapást vagy alapjában véve a vámpírságot?- Kérdezte Stella.
-
A
vámpírságot, a harapással tisztában vagyok. – Kaptuk a választ.
-
Hát
Stella 1914-ben született és Ő már 101 éves, én viszont még csak 3 éve vagyok
vámpír. Amikor a szüleim meghaltak akkor változtatott át Stella. – Magyaráztam
a három Ősinek.
-
Most
már világos. – Mondták egyszerre. – És Elena tud róla? – Kérdezte Klaus.
-
Még
csak az hiányzik. – Válaszoltam. – És veletek mi a helyzet? – Kérdeztem.
-
Amikor
az autóban a Salvatore ház felé tartottunk és te megkérdezted, hogy jóban- e
vagyok a fiúkkal, nem voltam teljesen őszinte pont ez miatt.
-
Hogy
érted? – Kérdeztem.
-
Úgy,
hogy igen jóban voltam Stefannal még 1920-ban…- Nem tudta folytatni, mert húga
közbevágott.
-
Mi
pedig Stefannal szerelmesek voltunk csak, hogy mindenki tisztában legyen vele.
– Mondta Rebekah, majd bátyjára pillantott, hogy folytassa.
-
Aztán
menekülnünk kellett az apánk elől ezért kitöröltem Stefan emlékezetéből, hogy
mi valaha is ismertük egymást. – Mondta Klaus.
-
Hát
igen nagyon köszönöm bátyám. –Mondta Rebekah. Látszott rajta, hogy még mindig érez
valamit a fiú iránt.
-
Nagyon
szívesen húgocskám a saját érdekünkben tettem. – Válaszolt Klaus húgának.
-
És
ez a Hibrid dolog ez mi? – Kérdeztem.
-
Az,
hogy az apám vérfarka volt, és utána változtam vámpírrá hála anyánknak, és
azért nem örültem az elején, hogy itt van Elena húga, mert az ő vérének
köszönhető, hogy tudok hibrideket teremteni. A nővéred pedig azért nem volt a
szüleid temetésén, mert annyira félt tőlem, hogy nem mert kimenni a házból.
Sajnálom. – Kért bocsánatot mondata végén.
-
Ugyan
ez nem a te hibád, ha annyira el akart volna jönni így is eljött volna, de nem
akart. – Válaszoltam. – Szóval akkor te félig vámpír, félig vérfarkas vagy? –
Kérdeztem.
-
Igen
ez a helyzet. – Mondta Klaus.
-
És
akkor Stefan és Damon is
vámpírok. – Állapította meg Stella.
-
Igen.
– Válaszolt a három Ősi egyszerre.